Koncz Orsolya — mentálhigiénés szakember és családrendszer-terapeuta

Amikor már egészen kiskoromban olyan egzisztenciális kérdések kezdtek foglalkoztatni, mint például hogy mi lesz velünk a halál után és mi az élet értelme, ha egyszer meghalunk, akkor a családtagjaimmal nem tudtam erről beszélni, és az érzéseinket sem volt divat kifejezni, nem volt nyelvünk sem hozzá. Emiatt egészen kamaszkoromig magányt és elidegenedettség érzést éltem meg, amikor is, véget nem érő bulizások során, a kortársaim között végül is részese lettem egyfajta közösségnek.

A szerhasználattal és ennek mesterséges voltával azonban nem voltam elégedett, ezért kiszálltam és keresgélni kezdtem az utam. Szerencsémre a családom tagjai már korábban az önismeret felé fordultak, a tanulmányaim során pedig először az ötezer évvel ezelőtt élt filozófusok írásaiban, majd a pszichológiai közegben találtam hasonszőrű gondolkodókra, és végül a baráti köröm is valahogy olyanokból állt össze, akik nem elégednek meg a felszínes kapcsolódásokkal.

A magány és az elszigeteltség érzésének és nagyon sok betegségnek is az egyetlen hatásos ellenszere a kapcsolatok gyógyító ereje, méghozzá az olyan kommunikáció által, amely során a másikat mélyen megértjük és mi is megértve érezzük magunkat. Ha valaki figyel ránk, az azt jelenti, látva vagyunk: szükségünk van másokra ahhoz, hogy létezésünk elnyerje jogosultságát. Ebben a figyelemben vagyunk képesek megfogalmazni magunkat, a problémáinkra megoldást találni, és ezt a figyelmet ajánlom most neked.

A munkám nem rólam szól. Rólad szól, és arról a térről, amit közösen teremtünk.