Kapcsolat Fókuszú Terápia

Egy ideje együtt vagytok, lehet, hogy nem olyan régóta, de tudatosak vagytok a már most felmerülő problémákra, és igyekeztek az elején elcsípni őket, megtanulni egymást, szövetkezni, együttműködni. 

Az is lehet, hogy már házasságban éltek gyerekekkel, lehet, hogy jó ideje eltávolodva, de most valami olyan inger ért titeket, ami miatt eljönnétek, ami miatt nem érzitek tovább fenntarthatónak a helyzetet. 

Lehet, hogy egy-egy konfliktus eszkalálódik addig, amíg már tényleg bántjátok egymást és a sok sérelem lassan egymásra rakódott. Most nem mertek egymáshoz közeledni, mert egyrészt a másiknak kellene kezdeményeznie, hiszen ő bántott meg, másrészt féltek egy újabb fájdalomtól, elutasítástól. Mindketten a másikra vártok…

Van olyan, hogy elfogyott a muníció, de a legtöbb esetben mindennek az alján szeretet és kötődés van, és a frusztráció, hogy nem tudtok kapcsolódni, közel kerülni egymáshoz, beleengedni magatokat ismét.

Pedig az elején minden fantasztikus volt, a másik adta meg éppen azt, amire olyan nagyon vágytatok. Még az is lehet, hogy nem volt nagy szerelem, de egy korábbi csalódás után ez a kapcsolat biztonságosnak, megnyugtatónak tűnt, és ezzel adta meg azt, ami akkor jó volt. De most már az is felmerül, hogy nem illetek össze, nem ilyennek ismertétek meg egymást, megváltoztatok, már azt sem tudjátok, ki van mellettetek… Vagy éppen megvan még a szeretet, de valahogy mindig elmentek egymás mellett, félreértitek egymást, nem sikerül az az intimitás, amire annyira vágynátok.

Tudat alatt az azonos sérülési szinten lévő partnert választjuk, ezért valószínűleg éppen ő az, akivel neked dolgod van. De mindketten hoztatok egy csomagot gyerekkorból, olyan érzéseket, amiket nagyon szeretnétek elkerülni, a párkapcsolatotokban az ellenkezőjét megélni: legyek én a legfontosabb, legyek szeretve és elismerve, legyek elég jó neked… De aztán elvisznek a hétköznapok, a projektek, a gyereknevelés és az a párkapcsolati dinamika, aminek során mégis létrehoztok egy olyan forgatókönyvet, amikor ezeket az igen fájó érzéseket tapasztaljátok meg újra és újra. Ebben összejátszotok, kölcsönösen triggerelitek egymást, védekeztek, támadtok és közben sebeket ejtetek, amelyek végül azt mondják: nem vagy elég fontos, nem vagy elég jó nekem. Egy-egy jelenbeli konfliktus visszadob benneteket “gyermek” üzemmódba, és ugyanúgy fáj, mint amennyire akkor fájt, és ugyanúgy nem felnőttként reagáltok, hanem azzal a gyermeki eszköztelenséggel, mint akkor. A nem rendezett konfliktusok, a benne szerzett rossz érzések aztán egymásra rakódnak, és még nagyobb védekezésre késztetnek. De az a működés, ami akkor segített túlélni, ma már inkább akadály. 

A jó hír az, hogy ezeket az önvédelmi működéseket fel lehet fejteni, tudatossá tenni, akár már az első alkalommal elindítva az érezhető változást. Úgy tűnik, a másik osztja csak a sebeket, de együtt csináljátok, két áldozat van, akkor is, ha az egyik fél aktívabb, a másik passzívabb. Ezzel lekerülhet egymás hibáztatása, újra közel és szövetségben érzitek magatokat, és ha lesz is újabb konfliktus vagy dinamika, azokban egyre rövidebb időt fogtok tölteni, illetve utána — már felnőtt énrészből — képesek lesztek azt jól megbeszélni.
De átnézzük a parentifikáció eshetőségét is, a határokat, az eltérő kapcsolódási igényeket (testi kontaktus / beszélgetés), a gyereknevelési problémákat vagy a strukturális kérdéseket, hogy hogyan érdemes az életeteket alakítani ahhoz, hogy legyen egymásra időtök. Akár tizenévnyi lassú eltávolodás is megfordítható, az a közelség, amit már el sem tudtatok képzelni, ismét átélhető.

Időpontfoglalás

Ha nem találsz megfelelő időpontot, írj nekem.